2025. júniu 11.-én a Burbenlandi Tatományi Múzeum kezdeményezésére, tudományos konferenciát és kiállítást reneztek  Dr. Karl Kaus (1940. július 1,. Villach – 2015. december 30, Baumgarten in Burgenland), egykori burgenlandi tartományi főrégész emlékére.

Karl Kaus 1973 és 2005 között volt a Burgenlandi Tartományi Múzeum (Burgenländisches Landesmuseum) régésze, szoros szakmai kapcsolatokat ápolt a Soproni Múzeummal is. Az őskorszak, főleg a korai vaskor avatott kutatójának, mint tartományi archeológusnak minden régészeti korszakkal foglakoznia kellett. Aktívan tevékenykedett a bronzkor, Hallstatt-kor, La Tène kor, római kor és középkor kutatási területein, még nyugállományba vonulása után is. 1978 és 1995 között a bécsi egyetemen múzeológiai ismereteket oktatott, maga is több mint 200 ideiglenes kiállítás rendezésétben vett részt, amelyek jó része az ő tervei szerint valósult meg. A „Kelták és rómaik a Fertő tó környékén” c. Kismartonban és Győrben is bemutatott kiállítása magyar régészek közreműködésével készült. Hasonlóképpen a borostyánkői várban (Bernstein) a lovagkort ismertető „Die Ritter” tárlaton, illetve a kerámiatörténeti, „8000 Jahre Keramik im westpannonischen Raum” c. kiállításon (1988) is számos soproni leletet láthatott a közönség.

Karl Kaus gyakran meglátogatta a soproni őskori települések feltárásait. A Soproni Várhely vaskori sáncáról magyar nyelvű cikke is megjelent a Soproni Szemlében. Ezzel tisztelgünk emléke előtt:

Hasonlóképpen magyar fordításban olvasható több soproni, vagy régi Sopron megyei vonatkozású dolgozata, például a hasfalvi bronzkorongról, a scarbantiai amfiteátrum közönségének burgenlandi szórványos leleteiről, illetve a soproni Árpád-kori sánccal nagyjából egykorú határvédelmi erődökről (Darufalva/Drassburg, Locsmánd/Lutzmannsburg és a korábban Vas megyéhez tartozó Pinkaóvár/Burg földvárairól).

Két témakörben – a kelták vastermelésének és a rómaiak borostyánkő kereskedelmének régészeti kutatásában – szorosabb együttműködés alakult ki múzeumaink között.

Közös szervezésben, általa vezetett burgenlandi tanulmányi kirándulással együtt valósult meg Sopronban az 1995. évi nemzetközi régészeti és kulturális-turisztikai konferencia: „A Borostyánkő út tájai és emlékei / Landschaft und Denkmäler entlang der Bernsteinstrasse” címmel. Karl Kausnak jelentős szerepe volt a Borostyánkő út burgenlandi bemutató állomásainak megtervezésében, illetve – a Soproni Múzeum közreműködésével – a hozzávetőlegesen 3000 éves hasfalvi bronzkorong másolatának szabadtéri bemutatásában, a Haschendorf melletti lelőhelyen a „Freilichtanlage” kialakításában. Pedagógiai kurzusokat tartott a Borostyánkő út fő régészeti lelőhelyeiről és a burgenlandi tanároknak szánt, tudományos alaposságú információkat nyomtatásban megjelentette.

A keleti Alpokalja ősi vaskohászatának kutatásában is hasznos kapcsolat alakult ki múzeumaink között. Karl Kaus maga is ásott ki kelta vasolvasztó kohómaradványokat Raiding (Doborján) határában. Illetve a felsőpulyai városháza (Oberpullendorf) pincéjében kelta „kohó-múzeumot” alakítottak ki. Feltételezte, hogy a kiváló minőségű Ferrum Noricum egy része a mai közép-burgenlandi vastermelő vidékről került Észak-Itáliába. Magyar nyelven publikálta a locsmándi sáncerődítmény oldalához épített, tipikus Árpád-kori vasolvasztó kemencét. Lehetővé tette, hogy Eisenzicken (Németciklény) határában közös osztrák-magyar szondázó ásatást végezzünk, a XIV. században Vasverőszék és Kendszék néven is említett település vassalaklelőhelyén.

A soproni régészeti kutatás is sokat köszönhet Dr. Karl Kausnak, e sorok írója is régi jó szakmai barátját veszített el Cato elhunytával. 2010-ben Scarbantia amfiteátrumában Sopron Város polgármesterétől és országgyűlési képviselőjétől, nagy publikum előtt vehette át a Scarbantia Emlékérmet. Aki Scarbantia, Sopron tágabb körzetének régészeti emlékeit kutatja, gyakran fellapozza Karl Kaus tudományos közleményeit. 2006-ban jelent meg a válogatott cikkeit tartalmazó vaskos kötetet: „Opera selecta, Burgenland. Archäologie und Landeskunde“ címmel. Cato – ahogy a kollégái a Kr. e. III-II. századi nagy római történetíró nevén szólították – alapos, hiteles leírásokat hagyott hátra arról a több száz burgenlandi lelőhelyről, ahol régészeti ásatásokat végzett.